Első ülés. Kiskoromban is szerettem képzelődni, ábrándozni. Most elképzelem mit mondanék egy terapeutának. Magamról, világomról. Szóval orvostanhallgató vagyok, tele bizonytalansággal, magánnyal, félelmekkel. Szégyelek segítséget kérni. Bármiben. Mert én meg tudom csinálni, megoldom. Nem járok orvoshoz, csendben félek. Nem akarok pszichológushoz menni, mert félek. Titkolom. Mert nem lehet bajom. De van. Ma teleettem magam és aztán meghánytattam magam. Nem érzem magam bulémiásnak, de vszeg az igazi bulémiások, se érzik magukat annak. Szoktam ilyet, néha. Havonta-kéthetente, mikor hogyan. Mostanában ezt is gyakrabban. Nincs önkontrollom, aztán szégyellem magam. Mert elhízok, ronda leszek még rondább, mint most. Nem vagyok ronda. Csinos vagyok, vékony, egész szexi, átlagos arccal. És jó vagyok az egyetemen. Okos vagyok, ügyes, érdeklődő. De nem a legjobb. az sosem leszek, ahhoz kevés vagyok és vannak hibáim. Nem bírom elviselni a hibákat, kinagyítom és azon rágódóm hetekig, hónapokig. Mardosó szégyennel, bűntudattal. Béna voltam múltkor a munkában, ezen rágódom egy hete. Pedig 4. nap, nem volt ez olyan veszélyes. És kavartam, sokat, egyészakások Gy, T, Gy és P. akinek van barátnője, akivel nem volt jó, amit nem mertem bevallani senkinek. Eltemetem magamban, nagyon szégyellem, nagyon bánom. Elkaptam valamit tőle. Húgyúti feretőzést, nem std-t, de megérdemlem, így vezeklek. Mindig is úgy éreztem tökéletes vagyok, de nem vagyok az, sőt. Egyre jobban szégyellem magam, egyre jobban lenézem magam, egyre kétségbeesetebb vagyok. Minden elromlott. D miatt. Ő a barátom volt 3,5 évig. 3,5. Azt mondta szeret. Szerelmes belém. Én leszek gyerekei anyja. Pedig közben O volt szerelmes és mindenki másba. A perverzióiba. A szexuális szarjaiba, de nem belém. Megalázott. Arról kellett mesélnem, hogy a barátnőim mennyivel erősebbek és szexisebbek nálam. Úgy ment el BENNEM, hogy közben én azt suttogtam a fülébe, hogy igen, Orsi erősebb vagy nálam, te nyertél, szexibb vagy és jobb csaj. És erre ment el BENNEM. És ezt folytatta, már csak erről szólt a kapcsolatunk. Kiveszett belőle minden mélység, minden jó és maradt a “küldj nekem képet Orsiról” és a “írj nekem mesét, legyen egy oldal” Hogy tehette? Annyira bíztam benne, egyedül neki nyiltam meg ebben az életben és őneki mindvégig ez volt a legfontosabb. Nem is szeretett. A meséket szerette bennem és a barátnőim. Összetört. Miért tette? És miért nem tudom ezt elmondani senkinek, mert nem érti senki a teljes képet. Nem értik, hogy nem tudok úgy végigolvasni egy index honlapot, hogy ne jutna eszembe valamiről. Hogy ne tudnám, hogy erről mi a véleménye. Hogy ne gondolnék arra, hogy mit linkelnék be neki. De közben gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm! De valamennyire még mélyen most is hiányzik és most is szeretem, nem szerelemmel, mert sosem voltam hagyományosan lángolóan szerelmes, hanem olyan házastársi szeretettel azt tudnám mondani. Miért tette? miért rombolt mindent le. Miért bánt meg még most is azzal, hogy Orsit keresi? Hogy lehet ekkora fasz? Miért? Szükségem van valakire, hogy szeressen, hogy kíváncsi legyen rám, hogy szeressen. Valaki szeressen! 24 év alatt miért nem szeretett senki? Miért zárkózom be? Most már olyan vastag a fal körülöttem. Ezért lenne szükségem terápiára, hogy elmondhassak mindent, mert szétrobbanok, szétfeszít ez a sok titok, ez a sok minden belülről. Ráadásaul folyásom van, de már vagy örökké. Dudunál is volt, de nem olyan sok nem zavart. De mostmár igen. Lehet clamydia. Gondoltam kikezelem magam doxyciklinnel, mert lesülne a bőr a pofámról, ha kiderülne, hogy tényleg. De másrészt tényleg régen is volt. Na nem tudom a gomba elleni hüvelykrém kicsit segített, de nem tökéletes, majd kiderül menstruáció után. Sok bajom van. Legalább Gy-t érdekelhetném. Legalább ha nem bántana. Legalább ő olyan lenne, mint álmaimban. De sajnos nem érdeklem. Szóval ez vagyok. Ebből kellene egy erős, egészséges, magabiztos nőt faragni. Tessék!